A vízszintes és a függőleges megmunkálóközpontok közötti különbség
Ahhoz, hogy megértsük a vízszintes és a függőleges megmunkálóközpontok közötti fő különbségeket, előbb egy másik kérdésnél kell elidőznünk. Szinte minden alkatrész, szerszám, eszköz, készülék vagy berendezés, amelyet használ – bármilyen egyszerűnek vagy összetettnek tűnik is –, általában tömeg- vagy sorozatgyártásban készült. Mindenképpen ipari gépek vagy berendezések segítségével, mielőtt eljutott volna az üzletekbe vagy pultokra, ahol beszerezni szokás.
Ahogyan minden, amit használ, fejlődött, úgy az ipar, valamint annak folyamatai és eszközei sem maradnak le. A technológia fejlődése a történelem során lehetővé tette a különféle javak nagy léptékű előállításával kapcsolatos módszerek és eljárások tökéletesítését.
A technológia iparnak tett legjelentősebb hozzájárulásai közé tartoznak a megmunkálóközpontok. Ezek olyan szerszámgépek, amelyek optimalizálták a hagyományosabb ipari gépek, például a marógép vagy a kézi eszterga műveleteit és eredményeit.
Ha ismeri az ipari környezetet, vagy járt már műhelyben, bizonyára felismerte egy megmunkálóközpont külsejét. Nagy vonalakban egy különböző méretekben készülő, zárt kabin, amely egy vagy több meghatározott feladatot végző berendezéseket foglal magában.
A megjelenés változhat, és ez szorosan összefügghet a berendezés típusával és funkcióival. Általánosságban kétféle megmunkálóközpont létezik: a vízszintes és a függőleges. Ebben a cikkben megismerheti a legfontosabb jellemzőiket, előnyeiket, és azt, hogy melyik milyen feladatot lát el az ipari termelésben.
Mi az a megmunkálóközpont?
A megmunkálóközpontok az iparban alkalmazott gépi eszközök. Ezek különféle megmunkálási technikákat alkalmaznak, általában merev anyagokon,, alkatrészek előállításához. Az eredmény lehet végtermék, vagy egyszerűen összetettebb termékekbe beépítendő alkatrész. Ezek a berendezések a régebbi gépek – többek között a marógép, az eszterga és a fúrógép – technológiai továbbfejlődését jelentik.
A régebbi berendezésekhez képest a fő különbség a folyamatok automatizálása. Egy megmunkálóközpontot három fő összetevő jellemez: a számítógépes számjegyvezérlés (CNC), a többféle forgácsoló- és megmunkálóeszköz, valamint az automatikus szerszámcserélő.
Ezek a jellemzők az ipari folyamatokkal szemben támasztott egyre nagyobb követelményeket szolgálják, mint az idő és az erőforrások optimalizálása, a termelékenység növelése, a nagyobb munkapontosság és a munkabiztonság garantálása.
Függőleges és vízszintes megmunkálóközpontok
A megmunkálóközpontokat számos jellemző szerint osztályozzák, például méret, funkciók és automatizáltsági szint alapján. A legáltalánosabb megkülönböztetés azonban a főorsó tájolásán alapul, amely lehet vízszintes vagy függőleges. Az alábbiakban általánosságban bemutatjuk a vízszintes és a függőleges megmunkálóközpontok közötti különbségeket
| Függőleges megmunkálóközpontok | A munkatengely egy forgó fej, amely felülről lefelé végez különféle megmunkálási műveleteket az anyagon. Főként a munkadarab felső részén dolgozik. Ennek megfelelően elsősorban üregekkel vagy bemélyedésekkel rendelkező lapos munkadarabok megmunkálására, valamint mintázatok és formák készítésére szolgál. A munkaasztal a maga részéről vízszintesen mozog az X és Y tengelyen, ami a főorsó mozgásával együtt háromtengelyes megmunkálást eredményez. Általában kis helyigényű berendezés, ezért gazdaságosabb és népszerűbb választás. A megmunkálás során nyomon követhető a munkadarab készültsége a hozzá programozott tervhez képest. |
| Vízszintes megmunkálóközpontok | Az anyagon dolgozó fő munkatengelyek oldalt helyezkednek el. Fő feladatuk ugyanazon munkadarab különböző részeinek megmunkálása. Ennek megfelelően nagy munkadarabok megmunkálására szolgálnak. Egyes gépeken az anyag megdönthető, és a programozott paramétereknek megfelelően különböző helyzetekbe állítható a munkatengelyekhez. Az ilyen berendezések három vagy négy tengely mentén, különböző irányokban végzett mozgásokat alkalmazhatnak, ami a munkadarab térbeli megmunkálását teszi lehetővé. Előny, hogy az anyag akár négy felületén egyidejűleg megmunkálható, ami csökkenti az emberi beavatkozást, mivel a munkadarabot nem kell kézzel áthelyezni. Az orsók elrendezése és a munkadarab mozgása miatt a forgács és az anyagmaradék lehullik, és nem halmozódik fel sem a munkadarabon, sem a forgácsolószerszámokon. |
Az ipar a kezdetektől napjainkig természeténél fogva az alapanyagok javakká alakításával foglalkozik. Ez a tevékenység azok későbbi értékesítésére, forgalmazására vagy nagy léptékű felhasználására irányul. Ez a termelő gazdaság másodlagos szektora, hiszen összeköttetést teremt a nyersanyag-kitermelés folyamatai (primer szektor) és a késztermékek forgalmazása és az abból származó haszon (tercier szektor) között.
Általában a mindennapi életünk részét képező vagy körülöttünk lévő tárgyak mindegyike gépipari folyamatok sorozatának eredménye, amelyeket sokféle jellemzőjű szerszámmal végeznek, a tervezés, a funkció, a felületi minőség és más, a gyártáshoz meghatározott szempontok szerint.